Megérkeztek az ikrek!

Szépen, természetesen! Fantasztikus volt!
A képen alig fél órásan egyszerre szopiznak.
Alább olvashatod születésük történetét.

Egy ikerpárt hozhattam világra 4. szülésem alkalmával TERMÉSZETES úton, BABA- és MAMA BARÁT környezetben.

Maga az ikres várandósság keltette fel bennem a vágyat, hogy 3 szülésen túl, 35 évesen - talán életem utolsó szülésénél - új utat keressek, informálódjak.
Az első trimeszterben féltem, hogy mit szól a környezetem az 5 gyermekhez, hogy fogom kihordani, megszülni a kicsiket. Szerencsére a várandósság hírével egyidőben találkoztam Ellával, és rögtön éreztem, hogy el kell neki újságolnom a babák érkezését. Felajánlotta a segítségét, és elkezdődött a közös készülődés az ikrek érkezéséhez.
Az Életadó Műhelyen a „születés baba szemmel” sorsfordító volt férjemnek és nekem is ahhoz, hogy ne adjuk alább és gyermekeink szempontjából a legbarátságosabb módját keressük a világra jövetelnek. Nagyon modern, emberbarát ismeretek hallhattunk. A műhelyen hasonló gondolkodású, élethelyzetben lévő házaspárokat ismerhettünk meg; ami a készülődést, várakozást még izgalmasabbá, közösségivé tette.
Férjem szemtanúja lehetett 3. szülésem nem éppen bababarát körülményeinek a helyi kórházban, így most erős volt bennünk az elhatározás, hogy gyermekeink érdekében, akár távolabbi kórházba is elmegyünk. 
Egyénileg is készültünk Ellával. A férjemmel együtt folytatott beszélgetéseken az egyéni elvárásainkat, igényeinket figyelembe véve formálódtak az „A”, „B”, „C”, „D” tervek, hogy Isten rendelése szerint a legalkalmasabb valósuljon meg belőle. Minden eshetőséget figyelembe vettünk, ami ikrekkel gyakoribb (pl. koraszülést, császármetszést, gyors szülést) úgy készültünk a különböző variációkra, és végül - nagy örömünkre a legideálisabb - az „A” terv valósult meg!

Több dogma is megdőlt bennem az eddigi szülésekhez képest már a készülődés során:
Rájöttem, hogy a saját döntéseim befolyásolják a szülésemet, és választhatok mást is, mint ami eddig volt. Sikerült a magam választotta környezetben szülni! Eszembe jut Ella csigás fotója a „Mindig van másik út” mottóval.
Rájöttem, hogy nem ciki, ha orvost váltok, és hogy a nőgyógyász nem kell, hogy feltétlen férfi legyen, így egy doktornőt választottam. Rájöttem, hogy neki nem az a dolga, nem azt kell tőle várnom, hogy lelkileg meghallgasson, bátorítson, elfogadjon, helyettem érdeket képviseljen, hanem ő a fizikai biztonságomat garantálja, és ha baj adódna, akkor szakszerűen megoldja.
Végül az a variáció jött be, amire vágytunk. Egy baba-barát kórházban a 39. héten, 3 órás vajúdás után születtek meg az ikrek, szépen, gyengéden. A csodálatos ebben a szülésben az volt, hogy a vajúdás fájdalmait úgy éltem meg a férjem és Ella segítségével, hogy el sem hittem, hogy már a kitolási szakaszhoz értünk. Mélyen él bennem az a kép, ahogyan a férjem a kertünkből szedett virággal a kezében, hátizsákkal a hátán megérkezett a szülőszobára, és rám mosolygott. (Hála Istennek ezt Ella fényképen is megörökítette, és még sok más szép pillanatot!) Ella tudománya, szakértelme, amellyel nyugodt, belsőséges légkört teremtett, elfeledtette velem a kórházi miliőt, és ez sokat segített: A zene, ami pont addig szólt, amíg oda tudtam rá figyelni, s nem zavart. A gyertyafény, ami csalogatta a babákat, a masszázs, amit pont időben, pont annyi ideig, pont olyan erővel történt, ahogy jólesett, ahogyan hintáztatta a keresztcsontomat, a víz a homlokomra, számra, az itatás, a piros szív alakú labda, a férjem legyezése, gyengédsége, ahogyan beígérte a tengerparti pezsgőzést, és az az odafigyelés, jelenlét, nyugalom, bátorítás, amit együtt nyújtottak. A 4. szülés alkalmával megtanultam, hogy a fájdalmak természetesek, és nem félni kell tőlük, hanem az Ella-zítás:) segítségével szépen át lehet élni őket.
Most állítható háttámlájú és magasságú szülőágyon vajúdhattam. Az oldalt fekvő vajúdás volt számomra a legkényelmesebb. A „tulipános” szülőszobában voltunk, amely természetesen egy ágyas, és ajtó is van rajta.:) Közeli segítőimen kívül nem zavart bennünket senki. A kitolási szakaszra sokan lettünk, de ezt helyénvalónak éreztem. Mindenki nagyon diszkrét volt, s utána megint magunkra maradtunk az értékes Aranyórában gyermekeinkkel.
Élményszámba ment, hogy megtapasztalhattam:

  • hogy a kisfiam rögtön édesapja csupasz mellkasára került, be az inge alá a jó melegbe, amíg 10 perc múlva kishúga is világra jött, és őt én ölelhettem magamhoz,
  • hogy egyszerre két mellemet kezdi el keresgetni a két csöppség, 
  • hogy a gyermekeim felszáradnak a bőrünkön, hogy milyen gyorsan felszívódik a bőrükről a magzatmáz (különösen a kislányunkon volt rengeteg)
  • ahogy a férjem a karjában tartja az inge alatt a kisfiát, és a meghatottságtól csak annyit rebeg: „Köszönöm!”
  • hogy gátmetszés nélkül sikerült megszületniük,
  • hogy egészségesek, erősek voltak (és vannak!), és nem kellett őket elvinni egy percre sem.

Később még a mérleget is behozták a szülőszobába. Nem volt leszívás, szemcsepp, fürdetés, semmi fölösleges macera, és az édesapjuk öltöztette fel őket először a lábamnál az ágyon, az otthoni ruhácskájukba…

Szülés előtt voltak félelmeim, hiszen voltak előzetes tapasztalataim. Úgy gondolom, hogy a szülés zavartalansága, komplikációmentessége annak volt köszönhető, hogy a férjem és Ella ilyen természetes, szeretetteljes, gondoskodó, bátorító, teljes mértékben odafigyelő, odaadó légkört tudott biztosítani.
Életem egyik legszebb napját élhettem meg! Itt nézheted meg a történetünket képekben.
Köszönöm!

(Én köszönöm nektek ezt az élményt, valóban különleges volt!!!:) – Ella)

Kapcsolódó tartalmak